Nem sokkal azután, hogy a növényeket vagy részeiket begyűjtöttük, leállnak bennük az életfolyamatok, és megkezdődnek a bomlási és lebomlási folyamatok. Ezért a begyűjtött növényeket a lehető leggyorsabban olyan helyre kell vinni, ahol ezeket a folyamatokat leállíthatjuk, és a gyógyhatású anyagokat változatlanul megőrizhetjük. A legrégebbi és leggyakoribb tárolási mód a szárítás. A szárítás során eltávolítjuk a vizet a növényekből, ezzel megállítjuk a növények bomlását, megakadályozzuk a baktériumok és gombák fejlődését. Otthon szellős, száraz, tiszta és napfénytől védett helyiségekben szárítjuk: padláson, pajtában, erkélyen. A növényeket vékony rétegben tiszta papírra terítjük, rácsokkal ellátott szárítókeretekbe tehetjük, vagy csokorba kötve a mennyezet alá akaszthatjuk. Ősszel és télen száríthatunk kályha vagy radiátor közelében, de ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet ne legyen túl magas. A legtöbb gyógynövény számára a 35°C-ig terjedő szárítási hőmérséklet megfelelő. Néhány gyökeret, kérget és termést magasabb hőmérsékleten (akár 60°C-on) is száríthatunk. A szárítási idő a növényi részek vastagságától, a szellőzéstől, a hőmérséklettől és a levegő páratartalmától függ. Szép, száraz időben a növények szépen és gyorsan megszáradnak, párás, esős időben azonban a szárítás hosszadalmas, néha sikertelen is. A vastagabb gyökereket és terméseket szárítás előtt hosszában felvágjuk. A jól megszárított gyógynövények tapintásra törékenyek, a levelek susognak, ha a szárakat eltörjük, azok pattannak (pattanó hangot hallunk), szép színűek és penészszagtól mentesek. Ha sötét színűek, kellemetlen szagúak, tapintásra puhák, vagy akár penésznyomok is vannak rajtuk, inkább dobjuk ki őket, mert károsak lehetnek.
A szárított gyógynövényeket fedeles üveg-, agyag- vagy faedényekben tárolhatjuk. Ehhez meg kell győződnünk arról, hogy a gyógynövényeket alaposan megszárítottuk. Mivel a nedvesség nem tud áthatolni az edények falán, a nedves gyógynövények bepenészednének az edényben. Az üvegedényeket sötét helyen tároljuk. A gyógynövényeket papírzacskókban is tárolhatjuk, amelyeken keresztül a nedvesség áthatol, ezért száraz és sötét helyen kell tartani őket. A gondos tárolás ellenére a szárított gyógynövények idővel elveszítik frissességüket és gyógyhatású anyagaik tartalmát. Egy év elteltével cseréljük le őket újakra.
Egyéb tárolási módszerek
A gyógynövényeket, különösen azokat, amelyeket fűszerként használunk a konyhában, lefagyaszthatjuk és fagyasztóban tárolhatjuk, önmagukban vagy olaj hozzáadásával. Pl. a friss bazsalikomot felaprítjuk, jégkockakészítő edénybe tesszük, olívaolajjal leöntjük, és az egészet lefagyasztjuk. Így kész jégkockáink lesznek olajjal és bazsalikommal, amelyeket mediterrán ételek elkészítéséhez használhatunk. Korábban elterjedt volt a fűszerek sóban való tárolása. A friss gyógynövényeket rétegenként üveg- vagy agyagedénybe rakjuk, és lezárjuk. Alkalmas petrezselyem, lestyán, medvehagyma számára.
Szárítás, fagyasztás és sóban való tartósítás során a gyógynövényeket vagy azok részeit egészben tároljuk. Nagyon gyakoriak azonban azok a tárolási módszerek, amelyek során csak a gyógynövények hatóanyagainak egy részét őrizzük meg. Ezek kivonatok és desztillátumok. Otthon készíthetünk kivonatokat alkoholban, ecetben, olajban, cukorban vagy mézben. Kulturális terünkön az alkoholos kivonatok a legismertebbek és leggyakrabban használtak. Ezek tinktúrák (koncentrált kivonatok), gyógynövényes pálinkák, gyógynövényes borok, gyógynövényes sörök és likőrök. Gyógynövényes ecetek készítéséhez aromás növényeket használunk, és ezeket többnyire a konyhában alkalmazzuk. A gyógynövényes olajokat a konyhán kívül bőrápolásra és egészségjavításra is használjuk. Belőlük kenőcsöket és szappanokat készíthetünk. Ismert olajok és kenőcsök: orbáncfűolaj, bazsalikomos olaj, dióolaj, körömvirágkenőcs, fekete nadálytő kenőcs és vadgesztenye kenőcs. Cukorral vagy mézzel szirupokat készítünk. Nálunk hagyományosan lucfenyőrügyből, mályvából, kakukkfűből és pitypangvirágból (pitypangméz) készítenek szirupokat. Gőzpárlással vonjuk ki az aromás növényekből az illóolajokat, amelyek illékonyak, de kémiailag stabilak és sokféleképpen felhasználhatók; elsősorban illatanyagként, valamint kozmetikai és élelmiszeripari termékek adalékanyagaként.
A cikk egy projekt keretében készült, amelyet az MKGP és az EU finanszíroz a vidékfejlesztési mezőgazdasági alapból. A projekt a 2014-2020-as VP 3. nyilvános pályázati felhívásának keretében valósul meg, a 16.9. alintézkedés – Támogatás a mezőgazdasági tevékenységek diverzifikálásához az egészségügyi ellátással, a társadalmi befogadással, a közösség által támogatott mezőgazdasággal, valamint a környezeti és élelmiszer-oktatással kapcsolatos tevékenységekbe (2021).
Többet a projektről és a projekt keretében zajló tevékenységekről ezen a linken találhatsz.
