Az élelmiszer rendkívül erős politikai tényező – nem csupán a túlélés eszköze, hanem a társadalmi változások, a politikai szerveződés és az ellenállás eszköze is. Alább találhatsz néhány, az élelmiszerrel kapcsolatos politikai potenciált.
Az élelmiszer társadalmi-politikai potenciálja 1: Az élelmiszer mint az ellenállás és autonómia formája
Példa: Városi kertek szegényebb negyedekben vagy elhagyatott városi területeken
Politikai jelentőség: Függetlenség megteremtése az élelmiszerrendszerektől, amelyek kizsákmányoláson, centralizáción és profitorientáltságon alapulnak.
Üzenet: „A minőségi és egészséges élelmiszer jog, nem kiváltság.”
Az élelmiszer társadalmi-politikai potenciálja 2: Az élelmiszer mint a közösségi összekapcsolódás eszköze
Példa: Közösségi konyha projektek, szolidaritási szövetkezetek, közösség által támogatott mezőgazdasági (CSA – Community Supported Agriculture) rendszerek.
Politikai jelentőség: A demokratikus gyakorlatok, a szolidaritás és az együttműködés erősítése a helyi közösségekben.
Üzenet: „Együtt gondoskodhatunk szükségleteinkről – a piac és az állam megkerülésével.”
Az élelmiszer társadalmi-politikai potenciálja 3: Az élelmiszer mint az egyenlőtlenségek elleni küzdelem eszköze
Példa: Élelmiszer-igazságosság (food justice) mozgalmak, amelyek az egészséges és minőségi élelmiszerekhez való hozzáférésben tapasztalható diszkriminációt kezelik.
Politikai jelentőség: A rendszerszintű egyenlőtlenségek feltárása – kinek van hozzáférése minőségi élelmiszerhez, és kinek nincs.
Üzenet: „Az élelmiszer feltárja az osztály-, faji és nemi egyenlőtlenségeket.”
Az élelmiszer társadalmi-politikai potenciálja 4: Az élelmiszer mint az agrár-ipari rendszer kritikája
Példa: Tiltakozások a peszticidek, a génmódosított szervezetek (GMO) és a nagy élelmiszeripari vállalatok ellen.
Politikai jelentőség: Nyomásgyakorlás a szabályozásra, a kisgazdák támogatására, az átláthatóságra vonatkozó követelések.
Üzenet: „Nem akarunk csupán fogyasztók lenni – igazságos élelmiszerrendszert követelünk.”
Az élelmiszer társadalmi-politikai potenciálja 5: Az élelmiszer mint az ökológiai és klímapolitika része
Példa: Átállás helyi, szezonális, növényi alapú étrendre; agroökológia.
Politikai jelentőség: Az élelmiszer mint a klímaigazságosság, a kibocsátáscsökkentés és a biológiai sokféleség megőrzésének kulcsfontosságú eleme.
Üzenet: „Amit eszünk, az hatással van a bolygó jövőjére.”
Az élelmiszer társadalmi-politikai potenciálja 6: Az élelmiszer mint az állami szuverenitás része
Példa: A globális dél országai, amelyek élelmiszer-szuverenitásra törekednek (pl. a La Via Campesina mozgalom).
Politikai jelentőség: Ellenállás a globális élelmiszeripari vállalatokkal, a Nemzetközi Valutaalappal és az importfüggőséggel szemben.
Üzenet: „A nemzeteknek joguk van maguk dönteni élelmiszerükről.”
Példa a La Via Campesinára:
La Via Campesina – a kisgazdák nemzetközi mozgalma
La Via Campesina (spanyolul: Parasztok útja) a világ legnagyobb mozgalma, amely gazdákat, gazdasszonyokat, ültetvényeken dolgozókat, halászokat, őslakos népeket és vidéki közösségeket tömörít, és az élelmiszer-szuverenitásért, a földhöz való jogokért és az igazságos agrárpolitikáért küzdenek.
Fő célok:
Élelmiszer-szuverenitás – a nemzetek joga, hogy maguk döntsenek élelmiszerpolitikájukról.
Hozzáférés a földhöz, vetőmagokhoz, vízhez – harc a földkoncentráció és a természeti erőforrások privatizációja ellen.
A kisgazdák és az agroökológia támogatása – az ipari mezőgazdaság alternatívája.
Ellenállás a neoliberalizmussal és a globális agrár-élelmiszeripari vállalatokkal szemben.
Szolidaritás és igazságosság – beleértve a patriarchátus, a kolonializmus és a kapitalista kizsákmányolás elleni küzdelmet.
Kulcsfontosságú fogalom: Élelmiszer-szuverenitás
Ezt a fogalmat ők alkották meg először. Nem csupán az élelmiszerhez való hozzáférést jelenti, hanem az emberek és közösségek jogát, hogy maguk döntsenek arról, mit termelnek, hogyan, kinek és milyen szabályok szerint.
Működési módok:
Nemzetközi politikai mozgósítás
Közvetlen akciók (tüntetések, vetőmagkampányok, földfelszabadítás).
Saját alternatív rendszerek létrehozása: piacok, parasztiskolák, tudáscserék.
Miért fontos?
Mert a La Via Campesina összeköti a globális délt és északot egy igazságosabb világért folytatott küzdelemben.
Mert világosan kimondja: a kisgazdák nem a probléma, hanem az élelmiszer-, környezeti és társadalmi válság megoldásának kulcsfontosságú részei.
Ezzel párhuzamosan Burkina Fasóban jelenleg is zajlik egy kiterjedt agrárreform, amely jelentős politikai, társadalmi és gazdasági következményekkel jár.
Agrárreform Burkina Fasóban (2025)
2025 februárjában Burkina Faso kormánya törvényt fogadott el, amely államosítja az ország összes földterületét. Az új törvény értelmében az állam lett a földterületek egyedüli tulajdonosa, ami azt jelenti, hogy magánszemélyek és vállalatok többé nem rendelkezhetnek magántulajdonnal a föld felett. Ehelyett hosszú távú bérleti szerződéseket vezetnek be, amelyek célja, hogy nagyobb biztonságot nyújtsanak a gazdáknak és a közösségeknek.
A reform elismeri a vidéki közösségek szokásjogait is, ezzel próbálva összehangolni a modern jogszabályokat a hagyományos földkezelési gyakorlatokkal. A reform célja a földspekuláció csökkentése, az élelmiszer-szuverenitás erősítése és az erőforrások igazságosabb elosztásának biztosítása.
Ezenkívül a kormány megtiltotta a vidéki földterületek külföldiek általi tulajdonlását, ami azt jelenti, hogy a külföldiek csak bérelhetik, de nem vásárolhatják meg a földet.
Az „agricole” Burkina Faso kontextusában
Az „agricole” a frankofón Afrika kontextusában általában „földterületekre” vagy „mezőgazdasági földterületekre” utal, de jelenthet vidéki területet vagy általában a mezőgazdasági szektort is.
Burkina Fasóban az „agricole” kifejezést gyakran a következő jelentésekben használják:
Espace agricole – mezőgazdasági földterületek
→ Élelmiszer-termelésre vagy állattenyésztésre szánt földterületek, gyakran hagyományos vagy kollektív gazdálkodás alatt.
Aménagement agricole – mezőgazdasági rendezés vagy reform
→ A vidéki földhasználat rendszerszintű tervezésével kapcsolatos (pl. erózió elleni védekezés, öntözés stb.).
Zone agricole protégée (ZAP) – védett mezőgazdasági területek
→ Olyan régiók, amelyeket az állam véd az urbanizációtól és a földspekulációtól, az élelmiszer-biztonság megőrzése érdekében.
Économie agricole – mezőgazdasági gazdaság
→ Egyedi gazdaság vagy gazdálkodási egység, legyen az családi, közösségi vagy kereskedelmi.
A „terre agricole” szerepe az új agrárreformban Burkina Fasóban (2025):
„Terres agricoles” (mezőgazdasági földterületek) állami tulajdonú közjavakká válnak, mivel a gazdálkodók és a közösségek hosszú távú bérleti szerződésekkel használhatják ezeket a földeket. A cél a földek privatizáció elleni védelme, a kisgazdák hozzáférésének megőrzése és az élelmiszer-szuverenitás erősítése.
Számos potenciális előnye van Burkina Faso lakosai számára, amelyek a következők:
- Védelem a földspekuláció ellen
Ha a földterületek közjavak maradnak, nem lehet azokat tömegesen eladni külföldi befektetőknek vagy elitnek, ami megvédi a kisgazdákat az ingatlanprojektek általi kiszorítástól.
- Az élelmiszer-szuverenitás erősítése
Azáltal, hogy a földterületek a helyi lakosság kezében maradnak (bérlet útján), könnyebben ösztönözhető a helyi élelmiszer-termelés és csökken az importfüggőség.
- A hagyományos jogok figyelembe vétele
Ha a reform elismeri a szokásos (kollektív, falusi jogi) földterületeket, az nagyobb jogbiztonságot jelent a vidéki közösségek számára.
- Nagyobb egyenlőség a földhöz való hozzáférésben
A földek államosítása megakadályozhatja, hogy egy maroknyi gazdag ellenőrizze a kulcsfontosságú erőforrást (a földet), aminek társadalmi-igazságos hatása van.
A projekt társfinanszírozója:
A jelen dokumentumban bemutatott véleményekért kizárólag a dokumentum szerzői felelősek, és nem feltétlenül tükrözik a Környezetvédelmi, Klíma- és Energiaügyi Minisztérium vagy az Eko sklad j.s. álláspontját.
