Az élelmiszer mint politikai téma és potenciális belépési pont a progresszív vidéki gyakorlatokhoz

Élelmiszertermelés és -elosztás – az élet reprodukciójához szükséges alapvető anyagi feltételek biztosítása keretében – fontos politikai téma és belépési pont az alulról szerveződéshez (különösen vidéken). Az urbánus központokkal ellentétben, ahol a baloldali politikai szereplők kulturális harc, intellektualizmus és/vagy absztrakt teoretizálás révén győzik meg támogatóikat és választóikat, a vidéki környezetben hatékonyabb a kézzelfogható, anyagi alapú politika, amely világosan látható eredményekkel és bekapcsolódási, illetve együttműködési lehetőségekkel jár. Az élelmiszer, a lakhatási feltételek, az energia, a közösségi reprodukció stb. az élet alapvető / határfeltételei, amelyek köré progresszív vidéki politika építhető. A 20. század történelmi tanulságai ellenére, amelyek a vidéki területek és a gazdálkodók jelentőségét hangsúlyozták a jelentős pozitív társadalmi változások szempontjából, úgy tűnik, hogy a szlovén és európai baloldal – például Latin-Amerikával ellentétben – elhanyagolja, nem akarja vagy nem tudja kihasználni ezt a potenciált. A mezőgazdaság potenciális forradalmi jellegének felismerése helyett beéri a gazdálkodók és a vidéki lakosság feltételezett (természetes) konzervativizmusáról szóló felületes és téves értékeléssel. Konzervativizmusuk és a jobboldali politikai pártok iránti nagyobb hagyományos vonzódásuk az inaktivitás, az érdektelenség és a progresszív szereplők ötleteinek / gyakorlatainak hiánya következménye ebben a környezetben. Ennek megváltoztatásához tehát fel kell ismerni a vidéki emberek potenciálját, időt / energiát / forrásokat kell fordítani az ezeken a területeken végzett politikai munkára, és vissza kell térni a politika alapjaihoz, azaz az anyagi alapú politikához, a fent felsorolt tevékenységi területeken progresszív gyakorlatok fejlesztésével, szervezésével és/vagy koordinálásával. Ezeken a szilárd (anyagi) alapokon, illetve bázison építhető fel és hozható létre a (fel)építmény.

Élelmiszerdrágulás és az alternatív modellek hiánya

Az élelmiszerárak emelkedése, amelyet az elmúlt években a boltok látogatásakor tapasztalunk, jelentős következményekkel jár a rosszabb anyagi helyzetben lévő egyének és családok számára. A háztartások átlagosan jövedelmük körülbelül egyötödét fordítják élelmiszer vásárlására. A nagykereskedők és a nemzetközi vállalatok nem az ár elérhetőségének biztosítása elvén működnek, hanem a profit motiválja őket. A politikai akarat hiánya, a nemzeti élelmiszeripari vállalatok és külföldi tulajdonú kereskedelmi láncok korábbi kiárusítása miatt a felülről történő beavatkozás nehézkes. Ezzel együtt megmutatkozik az alulról jövő alternatív élelmiszer-modellek fejlesztésének szükségessége és sürgőssége. Az egészséges, helyben termelt élelmiszerek elérhetőségének növelése, és ezzel az emberek rendszer- és államfüggőségének csökkentése érdekében alternatív élelmiszer-modelleket kell alapozni más elvekre, amelyek a helyi élelmiszerlánc minden tagjának javát szolgálják. Ha a meglévő élelmiszertermelési és -elosztási modellt a gazdálkodók kizsákmányolása / szorongatása alacsony felvásárlási árakkal, a bolti alkalmazottak munkájának intenzifikálása, az élelmiszerek árának elérhetetlensége a széles néprétegek számára, és magas profit a tulajdonosok, illetve külföldi vállalatok számára jellemzi, akkor az alternatív modellnek az összes érintett közvetlen termelő és fogyasztó jólétén kell alapulnia, egy igazságos és fenntartható élelmiszer-modell létrehozásával. Ahogy Agnes már a rendezvény első részében hangsúlyozta, az ilyen jellegű kihívásokra adandó megfelelő válaszok a hatékonyság, a megfelelő infrastruktúra és a fejlett logisztika biztosításához kapcsolódnak.

Az élelmiszer mint munka, nemi sajátosságok és az élelmiszer potenciálja a közösségépítésben

Étkezéstervezés és főzés: amikor élelmiszerről beszélünk, gyakran a makroszintű termeléssel és elosztással foglalkozunk, de elhanyagoljuk az egyes háztartásokban az étkezések mikroszempontjait. Ennek nagyobb figyelmet kell szentelni. Mielőtt az étel bekerül a házba és elkezdődik – még mindig többnyire nők forgatják a fakanalat – az ételkészítés, sok energia és mentális munka megy el, amit ismét nagyrészt nők végeznek, a házi kamra nyersanyagainak áttekintésére, a bevásárlólista elkészítésére és az aznapi, illetve az adott heti menü kiválasztására. Az élelmiszer témájáról tehát (is) feminista értelemben kell gondolkodnunk és beszélnünk. Ennek a „problémának” a potenciális megoldásairól legalább két kiindulópontból / szemszögből gondolkodhatunk:
az egyik a teljes, élelmiszerrel kapcsolatos munka egyenlő elosztásának javítása az egyes háztartásokon belül. Fel kell tehát ismerni a tervezés, vásárlás, előkészítés, tisztítás összes fázisának időigényességét, és azokat megfelelően fel kell osztani.
az individualista és liberális megoldásokon túl azonban gondolkodhatunk és cselekedhetünk életünk közösségi reprodukciójának irányába, ahol az élelmiszer az egyik fontos elem. Néhány példa az ilyen gyakorlatokra: a szomszédok közötti ételkészítés váltakozása; vidéken pl. valaki felelős az élelmiszertermelésért, azaz a nyersanyagok biztosításáért, mások az ételkészítésért; népkonyhák; önkormányzati menzák, stb.

Kapcsolat az élelmiszerrendszerek és a környezet között

Az élelmiszerrendszerek jelentős negatív hatással vannak az éghajlatváltozás, a környezeti válság és az ökoszisztémák állapota szempontjából. Az ipari mezőgazdaságot ugyanis magas kibocsátási értékek és a természeti környezet degradációja kíséri – élőhelyek pusztulása, erdőirtás művelhető területek céljából, a talaj minőségének romlása. Ezen a területen azonban sokat tehetünk a pozitív változásokért, az agroökológia ugyanis hozzájárul az ökoszisztémák átfogó regenerációjához.

Étkezési szokások változásai

A szállítás környezetre gyakorolt káros hatásai, valamint a helyi és szezonális élelmiszerek előtérbe helyezése mellett a környezet, az emberek és az állatok jóléte szempontjából a meglévő élelmiszerrendszer fő problémája az állattenyésztés és a hús- és tejtermékeken alapuló étkezési szokásaink.
Étrendünk megváltoztatásakor azonban nem az egyéni választásokra kell összpontosítanunk, hanem a kollektív megoldásokra. Amennyiben szembe akarunk nézni az élelmiszerrel kapcsolatos környezeti és társadalmi válsággal, akkor az egészséges és fenntartható táplálkozás nem lehet a gazdagabb népesség kiváltsága, a szegényebb rétegnek pedig a rossz lelkiismeret és az erkölcsi elítélés marad. Ehhez hatalmas változásokra van szükség élelmiszerrendszereinkben, amihez azonban nem kell megvárni a politika és a döntéshozók döntéseit, hanem magunk is hozzájárulhatunk alternatív modellek és kollektív gyakorlatok fejlesztésével az élelmiszertermelés, -elosztás és -fogyasztás terén.