Milyen volt az első érintkezésed / lépésed a természetes építőanyagokkal? Milyen építési tapasztalatokat szereztél azóta?
Az első érintkezés a természetes építészettel már gyerekkoromból származik, amikor bunkereket vagy faházakat építettünk, ágakat vagy deszkákat használtunk és ezeket raktuk össze. Máskülönben, amióta Goričkóra érkeztem, először találkoztam építkezéssel, és erről kezdtem el gondolkodni Miro Žitko műhelyében, Primorskában, ahol egy kis házat építettünk, kerek fából készült szerkezettel, a falak fa vesszőkkel voltak bevonva és agyag és szalma keverékével töltve. Segítettem barátomnak, Kristjan Zvernek, amikor szalmabálából épített házat, ahol megismerkedtem ezzel az építési móddal. Aztán, miután megvettem a birtokot, először egy kis szerszámoskamrát építettem helyi fából, ami az első projektem volt, majd már neki is láttunk a lakóháznak. Mindig is érdekelt, hogyan épültek a régi házak a környékünkön és Szlovénia más részein is, hogyan fogtak hozzá régen, milyen eszközöket használtak… Ezt a tudást aztán átültettem a tevékenységembe és a munkámba.
Milyen természetes építőanyagokkal dolgoztál, van esetleg kedvenc anyagod, amivel a legszívesebben dolgozol? Vannak-e nehézségeid a megfelelő anyagok beszerzésével a helyi környezetedben, illetve a közvetlen közeledben?
Fával, agyaggal és kővel, valamint szalmával dolgoztam. És égetett téglával (tetőcserép, azaz tetőfedő anyag). A kedvenc anyagom a fa: végtermékként meleg, szép, nem koszolódik, könnyű vele dolgozni, megmunkálni, élőből nőtt, természetes úton megújul, legalábbis nálunk. Már ezért is különleges lények számomra a fák. Az összes fent felsorolt anyag közül ez a legkellemesebb számomra lakhatás és használat szempontjából.
Sokoldalú, sokféleképpen felhasználható.
Nincsenek problémáim – mert alkalmazkodom a körülményekhez, amelyekben vagyok, és azt használom, amim van, vagy ami körülöttem van. Az építkezés során nem voltam igényes, és nem akartam olyan anyagokat, amelyek nincsenek a környéken. Az olyan anyagok használata, amelyek a közvetlen környezetben vannak, vagy könnyen beszerezhetők valakitől, megkönnyíti az építkezést. Kevés olyan anyag volt, amit kívülről szereztem be. Ha van időd, könnyen megtalálhatsz minden anyagot magad körül így vagy úgy.
Elég sok tapasztalatod van az önépítéssel kapcsolatban… hogyan tekintesz a természetes építőanyagok és az önépítés gyakorlata közötti kapcsolatra?
A természetes építőanyagok nagyon alkalmasak az önépítésre, mivel nagyobb a hozzáférhetőségük – ott vannak, ahol vagy, elmehetsz és egyszerűen elveheted őket, különösen, ha helyi önépítésbe kezdesz. Történelmileg ez bevált, és mindig is így használták – az emberek a környezetükből vettek anyagokat, és azokkal építettek otthont maguknak. Ma ez persze teljesen másképp van, az anyagok mindenhonnan jönnek. Egyébként a természetes anyagok esetében korlátoznak minket a helyi környezetből nem származó előírások stb. Ha ezt sikerül valamennyire adaptálni, akkor mégis lehet ilyen módon építeni.
A természetes anyagok és az önépítés közötti kapcsolat teljesen természetes, vagy még inkább a természetes anyagok és a közösségi építészet között, ahol a helyi közösség részt vesz a természetes anyagokkal való építkezésben. Az ilyen építészet viszonylag kisebb struktúrákat jelent, mint amilyenekhez az ipari építészetből szoktunk. A természetes anyagok és az emberek tudása egyébként korlátozottabb, és ezzel együtt az épületek mérete is. Ebből kiindulva fel kell tennünk a kérdést a házak, illetve otthonok méretével kapcsolatos igényekről vagy szokásokról is, mi az elegendő, mi a szükséges stb.
A természetes építészetben gyakori probléma az átfogó és folyamatos oktatás hiánya… hogyan sajátítottad el te magad ezeket a készségeket, és milyen aktuális tudásátadási gyakorlatok léteznek? Van esetleg ötleted / javaslatod, hogyan nézne ki egy értelmes, önállóan szervezett népi tanfolyam a meglévő intézményeken kívül (a hallgatók beszámolói szerint ilyen tartalom nincs az egyetemeken…)?
Az én tapasztalatom az volt, hogy a legtöbbet akkor tanultam, amikor megpróbáltam segíteni valakinek vagy megfigyeltem, de főleg akkor, amikor magam kezdtem kisebb, majd nagyobb projektekbe, elsajátítottam a technikákat és a különböző anyagok használatát. Különböző tanoncrendszereket javasolnék, hogy elmenj valakihez, aki ért hozzá – megfigyeléssel, majd kisebb és nagyobb feladatokkal. Történelmileg úgy volt, hogy a tudás a munka során adódott át. Ez a legjobb módja a generációk közötti tudásátadásnak is, hogy például a gyerekek is már kicsi koruktól bekapcsolódjanak az ilyen tudásátadásba. A legjobb, ha bekapcsolódsz egy ilyen tanonckodásba. Mindig figyelembe kell venni a helyi környezetet, a helyi anyagokat, a helyi történelmet… Minél többet próbálj ki magad, találd meg a saját módszeredet egy technika elsajátítására, illetve a rendelkezésre álló eszközök alapján…
Körülbelül száz évvel ezelőtt ez a normális építészet része volt (természetes anyagok) – nekem nagyon hasznos volt Rado Kregar könyve, amely közvetlenül a háború után készült az újjáépítéshez – bennük jó anyagok és technikák találhatók lakó- és gazdasági épületek építéséhez egyaránt.
Hogyan tekintesz a természetes építőanyagok társadalmi potenciáljára az önépítés (a saját életkörülmények javítása vagy megteremtése), a szociális vagy szolidáris építészet, valamint a közösségépítés szempontjából, az egyes lakóegységek és közösségi terek közös/közösségi építésén keresztül?
A globális és helyi rendszerekbe való beágyazottság miatt az önépítéssel nem tudjuk mindezt megoldani. Ez azt jelenti, hogy ezzel nem lehet megváltoztatni az építőipar teljes szerkezetét, már csak a jogi korlátozások miatt sem… De támogathatók és fejleszthetők olyan gyakorlatok, amelyek ösztönzik a közösségi, környezetbarát gyakorlatokat stb. Természetesen más társadalmi feltételeknek is kedvezőnek kell lenniük ehhez, nem pedig rombolónak. Amíg a nagyobb rendszerek működnek vagy akár korlátoznak ilyen gyakorlatokat, addig nagyon nehéz. Ahogy korábban említettem a háború utáni újjáépítést, abban az időben megvolt az igény és a feltételek is kedvezőek voltak ehhez, ma viszont a társadalmi klíma kissé ellenségesebb.
A potenciál akkor van meg, amikor megjelenik rá az igény. Ez megőrződik és valahogy beépül az ipari építészetbe, de az önépítés és a természetes anyagok közötti kapcsolat a társadalmi változás szempontjából nehéz, mert törvények korlátoznak minket. Ez a tudás azonban megőrződik és kulturális örökségként is védetté válik, pl. hogy ezt a tudást egyszer majd fel lehet használni, amikor szükség lesz rá.
